|
A világ közelről - Ligetvári Dorottya fotókiállítása
 Hogy mi késztet ma egy fiatal lányt arra, hogy fűszálakkal meg bogarakkal bíbelődjön, miközben a világ számtalan készen kínált színes és csilingelő szerkentyűvel és harsánysággal kápráztatja és csábítgatja, és ő ehelyett mégis a világot egy lényegibb közelségből akarja láttatni, nem tudnám pontosan megmondani, de gyanítom és remélem és hiszem, hogy ugyanaz a belső kényszer, mely ezer évekkel ezelőtt is piszkált némelyeket, hogy a szerszám nyelére vagy a barlang falára ráfaragjanak vagy rávéssenek valami jelentőségteljeset, mely amúgy akár fényűző haszontalanságnak tűnhet. És tessék, mi lett belőle.
Ligetvári Dorottya még az út elején van, de úgy látom, hogy rajta van azon. Hogy lesz-e kedve, lehetősége, és ereje végigjárni, nem tudhatom, mert ugye mint mondtam, nem vagyok próféta. Mindenesetre reménykeltő benne a halk szó és a csend bátorsága. Csak bíztatni tudom a továbbiakban is az igényességre való törekvésben; látásmódra, technikára, mindent értve. Ne is essen abba a csapdába, mely elfelejtetné vele, hogy a művész kifejezés eredője a mívesnek: azt takarja, hogy úgy kell megcsinálni valamit, ahogyan azt más nem tudja.
|
